|
|
|
|---|---|
 |
|
| Amit rozsda mart | ||||||
| (Bokorrímes)
Az őszi szél vadul kavarja vegyes színeket, Üzeni is, hogy a jövőre készen legyetek, Küldi eme üzenetét a ligetes erdőségnek, Meg az oda kiránduló gyerek és embertömegnek! (3 soros-zárttükrös) A fakoronák olyanokká lesznek, mint amit rozsda mart, A fék kérge meg néhol olyan, mint amit hím medve kapart… A fakoronák olyanokká lesznek, mint amit rozsda mart. Elsárgul, megbarnul és ráncos lesz a sok lombkorona, Szép, de ez már nem az, amit az ember nagyon is vágyna! Akárhová nézünk, mindenhol csak vastagodik az avartakaró, Csak esnek még lefele a haldokló levelek, sikítják, hogy hahó! (Senrjú) Gyönyörű volt rét, A madárijesztővel. Bár nem válaszolt. * (senrjon) Most már rétet a hollók Foglalták el. Folyton éhesek! Lesz még rosszabb is! * (3 soros-zárttükrös Őszi szél a hűvöset hozza téli gúnyának, A dolmányos varjúnak ban is, mint gúny tárgyának… Őszi szél a hűvöset hozza téli gúnyának. Nincs már tűzijáték, nincsen lecsapó, sokágú villám, Nincs, amitől ijedtemben megszúrja számat a villám. Készül a fák ruhája is méretre, a szél szabónál, Idesodorja a ködöt, vak-sűrűségig meg nem áll! Levél nincs már, a hidegült napfénypászták könnyedén átbújnak a gallyak között, Erdő őszi színein ligetben, járdán csak taposunk sokszínű levél között! A hűs már olyan vadul támad, hogy burkolódzunk meleg pufi dzsekibe, Jól el lett a nyár zavarva de, ősz sem jár különbül, mehet majd ízibe! Vecsés, 2018. szeptember 3. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában. | ||||||
| ||||||
