|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szigetvár dicsősége | ||||||
| Hőstörténetünk?
Az oszmán Szulejmán szultán, Az Mohács környékén járván, Ezerötszáz huszonhatban, Belegázolt, az hazába. Győzött Eger ötvenkettőben, Elesett négy évvel későbben. Szigetvárnál, az gaz szultán, Ötvenhatban ostromol mán. Számára Szigetvár vívása, Erővel elfoglalása, Délnyugat-Dunántúl bírása, Hatalma megszilárdítása. Ne feledjük ki védte a várt, A tiszttartó, horvát Sztancsics Márk. Vitézek kétszázan, vértben, Hazafias szeretetben. Szembe velük a gaz török, Ekkor bizony mondott csődöt. Itt győzött a hazaszeretet, Horvát Márkó mindent megtett. Vele küzdtek vitézei, Ezek a hősök, Szigeti Végvári harcosok valának, Segítettek nagyot, hazának. Méltóak, dicsérjük őket, Értünk hullatták vérüket. Testüket vágták- szaggatták, Ők törököt kaszabolták. Győztek, életben maradtak, Említsük ezt utókornak. Szeressétek és tiszteljétek, Méltóak; Szigeti vitézek. Hatvanhatban újabb ostrom, Támad az oszmán hatalom. Szigetvárnál régi szultán, Újra, megint ostromol mán. Közben várat erődítették, Védte horvát bán, Zrínyiék. Szaggatták- vágták testüket, Ők kaszabolták törököket. Nagy volt a török túlerő, Hazafiság? nem elegendő. Gaz török győzedelmeskedett, Zrínyi Miklós is elesett. Zrínyi kirohant a várból, Lekaszabolt az oszmánból. Várvédelem, emlékezetült, Ez a halál, óh megdicsőült. Az oszmán Szulejmán szultán, Az Sziget környékén járván, Dicsőségét meg nem érhette, Hurikhoz távozott a lelke. Tragikus, hazánk ezer éve, De volt néhány, nyertes, szép éve. Emlékezzünk mindig, hősökre, Vitézekre, méltó ősökre. Budapest, 1997. április 5. ? Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
