|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az őrült sorsa | ||||||
| Bizony vannak ilyen esetek… hétköznapi pszichológia.
Nekünk már az emberi mivolta, csak régi emlék, tán’ árnykép, Ezt aztán a négy fal magába szorította, most így él, ekképp. Riasztja szegényt a fény, az árnyék, a hajnalpirkadat és az estfény, A magányában, magányának szavalja mindig azt a verset, egy lény… Néha zenét hallott, felvidult és csak ropta Őrült ütemet diktálta reszkető lába. Néha talán zenét is hall és akkor egyedül ropja, Ütemtévesztő is és kezeivel combját csapkodja. De rájött, hogy ritmusát a szívéből lopta, És újra lett mi volt is: magányos és kába. Mikor, ha annyit felismer, hogy a ritmust a saját szívéből lopta, Vissza is megy, újra lesz, mi volt, magánya a „létébe” visszalopja! Segítsége már nincsen, a sorsa darálója magába szippantotta, Segítsége nem lehet a magánya… éppen, mi darálóba tuszkolta. Elméjétől a szeme oly' fakón színtelen, a régi szép csillogása elmúlt, Elméjétől, annak betegségétől, együttműködése szemében kifakult. (3 soros-zárttükrös) Nem lehet vele beszélni, kommunikálni, kérdezni, kommentálni, együtt élni, Léte végzetes, beleszorult sorsába, mi hagyta betegségét kialakulni… Nem lehet vele beszélni, kommunikálni, kérdezni, kommentálni, együtt élni. (Anaforás, 3 soros-zárttükrös) Pedig mi szerettük egymás gyerekek, jó anya volt, igen jó feleség, Pedig egymásnak hangoztattuk, hogy a miénk igazi családféleség… Pedig mi szerettük egymás gyerekek, jó anya volt, igen jó feleség. (Senrjon) Kinek sorsa, gaz Ámok, Annak élete, gazos páholy! Már csak élőlény… Vecsés, 2021. február 6. – Kustra Ferenc – Kurdi Ferenc: Az őrült c. versének átirata a szerző engedélyével! | ||||||
| ||||||
