|
|
|
|---|---|
 |
|
| Naplementében… | ||||||
| Már én sem harcolni, sem győzni nem akarok,
Tudomásul veszem, a nappalok halandók… Mi vagyok a világban… arc nélküli senki, Az utcán sem köszönnek, de rám néz mindenki. Skarlátvörös stráfot húzott a horizontra A Nap, így jelezte az időt távozásra. Másik oldalon éj öltötte fel fekete bársony ruháját, Ékítve éjszaka sötét fényét… kinevetve Nap bánatát. De majd éjjel, a vaksötét palástját, ha az éj rám teríti, A Hold meg lelöki, és az övét meg a vállamra helyezi, Így a szép, ezüstös holdfénypalástban díszelgek, büszkélkedek… Gyertek Ti is emberek, jön… jő már az új reggel, készüljetek. Vecsés, 2012. július 31. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
