|
|
|
|---|---|
 |
|
| Levélmenet az avarhoz | ||||||
| Az ősz, fájón bősz a lombhullajtó és sárgult falevelekkel,
Gondolataimat semmi zavarja, istentelen eszmékkel… Az ősz, fájón bősz a lombhullajtó és sárgult falevelekkel. A volt nyárunk öröme kimúlóban, így az öröm fél öröm, Mert az ősz nemsokára átadja télnek kulcsot, nem nagy öröm… A volt nyárunk öröme kimúlóban, így az öröm fél öröm. A hulló falevelek együtt, szívesen hullnak díszes menetben, Hálaadásban dicsérik az Urat, mily’ jó létük volt eddiglen… A hulló falevelek együtt, szívesen hullnak díszes menetben. Színes és bordás levelek sínylették nagyon a tél előfutárát, Ki önzőn, lemetszette a mindenkori hűségnek tovább folyását… Színes és bordás levelek sínylették nagyon a tél előfutárát. Az avarban a gyülekezőjük... ott már az út porát nem mossák, Bár, ha még lesz nagy őszi eső… talán akkor lesz víz, úgy gondolják… Az avarban a gyülekezőjük... ott már az út porát nem mossák. Ősi-őszi ünnepség ez a levelek nagy nemzetségének… akarják, Mi meg pergamen árkusaira jegyezgetjük, hogy biztosra akarják… Ősi-őszi ünnepség ez a levelek nagy nemzetségének… akarják. Szétvitték a legyek, repültek az országos avar építésre felhívások, A levelek színes díszruhát vettek föl, ahogy megtörténtek elfogadások… Szétvitték a legyek, repültek az országos avar építésre felhívások. Van úgy is, hogy az ág inkább a nyelvét harapná le, Minthogy a levél-gyermekét avarnak küldené le… Van úgy is, hogy az ág inkább a nyelvét harapná le. Az ág mozdulatlanul ült a fa-nyergében, És ez a nagy veszteség forgott a fejében… Az ág mozdulatlanul ült a fa-nyergében. Egyszer azonban minden elvész az biz' végső elmúlásban, Gally is tudja... várja, hogy levelei legyenek új nyárban… Egyszer azonban minden elvész az biz' végső elmúlásban. Vecsés, 2021. június 22. – Kustra Ferenc József – íródott: az őszről, 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy először az egyes és a 2. sort, majd a kettes és a 3. sort. Így meglesz a mondanivaló gondolatiságának különbözősége. | ||||||
| ||||||
