|
|
---|---|
Hátat fordítanék az időnek | ||||||
Folyvást hátat fordítanék az időnek…
Velem szembe percek, persze csak úgy jönnek! Mostanra már megint egy évvel idősebb vagyok… A szembekúszó másodpercek lélekmarkolók! Emlékszem, régen volt mikor zúgott a harang… Az óta fa is korhadt, nincs már csak tárcsahang. Régen a fakopáncs dolgozott egész nap, sőt este… Ma már nem hallatszik, csak éhes fa-szú percegése. Az is lehet, idő maga a perpetuum mobile… Eme idő lehet a világmindenség csillagfénye? Mások felett sem állt meg az idő, látom, öregszenek… Én meg a sírig érzem, hogy ketyegnek a másodpercek. Az idő végül is nem más, mint a gyarló ember élete… Embert építő kudarcokkal gyarapodó bölcsessége? Ha kutakodsz és megnyitod, ami emlékeid börtöne És ha találsz jót is a polcokon… az a lelked öröme. Tudd azt is, hogy ha polcról felemeled, és az újra szabad, Akkor bizony a feledett múltad jó vagy rossz, de rád szakad! Vecsés, 2014. január 2. – Kustra Ferenc József – pályázati anyagnak készült… | ||||||
| ||||||