|
|
|
|---|---|
 |
|
| Zajos erdőben, csend az uralkodó | ||||||
| Tavaszvárással, télbúcsúztató…
(3 soros-zárttükrös) A csendtől zúgó zajos erdőben, őspadon ülünk, Ha csendben is, fogjuk kezünket, lélek-egyesülünk... A csendtől zúgó zajos erdőben, őspadon ülünk. (Senrjú duó) Nézzük zöld erdőt, Meglátjuk őzcsapatot. Egymásnak vagyunk. Március idusa már jő, Micsoda langy’ a szép-idő… Március idusa már jő. Azért a kezed melege fölöttébb jólesik, Csendben ücsörgünk, csukott szemmel, jó, hogy nem esik. Lelkünket érzem, uralja végtelen szeretet, És ez biz' régi már, jó érzés, nem hevenyészett! (Bokorrímes) Nagyon jó, hogy nem kell lelkünkbe semmit jól beszuszakolni, Népies, egyszerű tevékenységgel, hosszan szuszmákolni… Utálat hiányában nem kell nekünk rögvest szunyátolni. (3 soros-zárttükrös) Nem volt semmilyen havas telünk, Már van tavasz, amit megleltünk… Nem volt semmilyen havas telünk. Ez nekünk egy nyugodt és igen boldog délután, Egyetértve, együtt élvezzük a csend hallatán. (Septolet) Veled lenni, Csendben ücsörögni, Zöldet nézni, Nem szunyátolni! Megjött a tavasz, Télnek utószakasz; Szevasz! Vecsés, 2020. március 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában. „Szuszakolni = belegyömöszölni – Szuszmákolni = lazsálni, bíbelődni – Szunyátolni = elbóbiskolni” | ||||||
| ||||||
