|
|
|
|---|---|
 |
|
| Aki egyszer toll percegtetőnek beáll | ||||||
| Aki egyszer toll percegtetőnek beáll,
Annak a nyugalma, örökre tovaszáll… Estéit, gyertya halvány fényénél tölti, Lúdtollát, elgondolkodva… sercegteti. Aztán, mire a papirusz tele lesz, A szálgyertyából, szétfolyt, amorf csonk lesz! Az agyonkoptatott ceruza csonkját markolva, Lassan, bénul a kéz, mi a gondolat hiánya… A ceruza, ha volna hegye, még leírná, De a lélek, azt, akkor is örökre fájná… Papiruszba vésett igazságok, Csak zúgnak a szélben, mint platánok, És a régmúlt, halott emlékei… Olyan már nincs, kinek elmeséli… Kicsit leültem, írás közben elszunnyadoztam... Mire ébredtem, gyertyám leégett… konstatáltam. Vecsés, 2015. február 12. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
