|
|
|
|---|---|
 |
|
| Árnyék a lét! | ||||||
| Egy árnyék rop táncot a falamon, lehet, hogy nőalak?
Álmodozom és ezek a már vakolatomlós falak? Gyors vagy lassú tánctól mi függ? Remény már elveszett? Fali táncjáték látszat, málladó falak helyett? Ha majd az utolsó falevél lehull, Családnak mi adsz enni, vacsorául? Ha a satnya élet szálló porba vész, Bánhatunk mi bármit, ha már elenyész. Kesereghetünk múltunk elpazarolt életén, Bánhatjuk mit nem tettünk és az élet véget ér. Dolgos kezedet nézheted, mely talán a bűntől égett! Eltávozó lelked lehet, hogy nem találja a Mennyet? Ha megy az úton az ember, árnyékot vet magának, És ezzel neki kell megbirkóznia és nem másnak. Megy az úton az ember, talán míg fel nem adja? Aztán ha kifullad, leáll, lepihen, feladja? Az éj most leszáll, világtalan. Én lankadt vagyok, álomtalan, A csendben, hogy álcáztad az intést, a halál szavát? Álca alatt tudtad már, nem érsz meg több, más éjszakát? Olyan nehéz az élet, ha sok benne a részed... Gondold végig, sok semmi miért történik véled? Elvesztünk valamit, miközben csak előre megyünk, Lehet, hogy fáj, bánkódunk! De hiszen még tovább élünk. Életben árnyéktól ne bánkódj, mindenhez erő kell És, hogy legyőzd az árnyékodat, ahhoz bátorság kell, Mely van mindenkiben Vagy nincs is senkiben? Persze néha elkalandozik a figyelmünk, De közben haladunk és nem állunk meg, megyünk… Mert árnyékod van, haladj, nem kéne feladni, Életutadon bátran kell tovább haladni… Vecsés, 2013. december 20. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
