|
|
|
|---|---|
 |
|
| Kóborló vándor… | ||||||
| Cél nélkül vándorlónak talán békésen nyájas az arca,
De, ha ránézel orcájára, gonosz vigyor ülhet rajta. Éjszaka a párnámon, éber lelkem oly’ bús, bánatos, Mindenek cikáznak az agyamba… bolond gondolatos. Jaj, de nem érzi az eszem, hogy fekete a kedvem Várom, hogy majd kitisztul gondolatim. Ezt, remélem. Szerte szétszórt életem, talán így lehetne nyugodt. Ne járjak úgy, mint ki százért nyúl, de egyet sem fogott. Nyári nap már nem képes, tavaszi magasságán ragyogni, Nekem is, csak míg élek van időm dolgaim elvégezni. Hisszük vagy sem, haláli téboly az életünk, Rossz döntéssel, koppanva földet is érhetünk. Döcög, avagy vadul-örülten hajt veled a szekér, Előbb-utóbb élted, halálos sóhajjal földet ér! Vecsés, 2014. április 4. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
