|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az út véges… | ||||||
| HIAQ csokorban írta meg a szerzőpáros…
Ködös, fakó álom. Nyálkás ködben, nincs meg utam. Már nem kell. Ébredtem! Lábaim visznek előre, Nem jutok egyről kettőre. * Béke! Jöttem, sírtam. Volt vágyam, adtam örömet… Lét, semmit nem díjaz… Szükségem lenne erőre, Sorsomat tudnám előre. * Lépj ki, ketrecedből. Nem megy? Legalább nyúljál ki! Érthetetlent, vesd el! Akadályt venném elsőre, Nem sírnék kíntól vergődve. * Jártam a sírkertben Loptam avart ő, kísérőm… Most, majd, kiszárítom. Nincs szükségem szemfedőre, Saját testem-lelkem őre. * Múlttól elfordultam. Szemem, végtelen fürkészi… Ez a jövő útja? Szert teszek egy segítőre, Aki engem nem tesz tönkre. * Ég, lassan gomolyog, Beleér, sötétszürkébe. Éj, sötéten köszönt. Árván vagyok egyelőre, Nem lelek két óvó kézre. Vecsés, 2016. július 5. . Kustra Ferenc József - A HIAQ - kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Járatlan utakon”. | ||||||
| ||||||
