|
|
|
|---|---|
 |
|
| Felszáll a sóhajom… | ||||||
| A nyár végéről írt TANQ csokorban a szerzőpáros
Erdő fái között Egy vagyok, rügyező lélek… Ágaim, erősek. Lehulltak a leveleim, Tar kopaszak az ágaim. * Fúj a szél, a világ Imbolyogva megmaradna. Körbe, színes virág. Legbelül látod éveim, Koromat rejtik gyűrűim. * Törzsem, belül korhad, Belőlem, nem lesz már bútor. Tavasszal, nincs jégcsap. Semmit érőek szavaim, Mélyről jövők sóhajaim. * Eső és nagy vihar Kergetett… szakadékásás. Épp, hogy megmaradtam. Földbe rejtett gyökereim, Nincsenek most terméseim. * Szélben az ágaim, Múló életről dúdolnak. Alattam, friss avar… Csillognak kéreg szemeim, Sötétben telnek estéim. * Hosszan sóhajtozok, Lesz-e még egy lombos nyaram? Sóhaj… égkékbe száll! Fagyosak a reggeleim, Csupaszak a testrészeim. Vecsés- Budapest, 2016. május 16. – Kustra Ferenc József- A HIAQ –t én írtam, a TANQ verset alá, szerző és poéta társam Szedő Tibor. A vers címe: „A tölgyfa verse” | ||||||
| ||||||
