|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nyár… pihenés… magány… | ||||||
| Hajnal, hűs illat
Terjesztő. Virágillat. Méhrajok jönnek. Hamvas éjnek évadján, Rám talált a bús magány, * Égben vadgalamb, Alatta pacsirta had. Felhőtlen-kék… ég. Otthonomig elkísért, Már nyúlt volna kilincsért. * Virágillattól Bódult a rét és mező. Vaddisznó legel. Fejbe vágtam ernyőmmel, Ellöktem nyers erővel. * Pillangó repdes, Szárnycsapása, csend hangja. Napfény, vakító. Sírt, összetöpörödött, Míg bőrbe gömbölyödött. * Estébe hajló Délután. Elmúlt homály. Tyúkok elülnek. Kotródott szomorúan, Komótosan, komoran. * Pergő, halk neszek, Őzike, álmában rúg. Meleg éjszaka. Keress máshol, van talány, Magamra hagy a magány. Vecsés- Győr, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József - íródott: tanka csokorban. A senrjú -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: „Kéretlen társ”. | ||||||
| ||||||
