|
|
|
|---|---|
 |
|
| Sötét fátylában | ||||||
| A sötét fátyolában megérkezett éjben,
Bánatosan kerengünk erdei ősvényen. Néha hallunk halk állathangokat Vagy letört nagyobbacska ágakat. Szomorú sötétség töri a békét, Rakja tönkre az ember lelkét. * Az erdő végül is nem olyan nagy De sok az ősvény, ami jól elhagy… Bizony kicsit-jól eltévedtünk, Nem tudjuk, merre a lakhelyünk… Mind, Egyszer Induljunk, Egyenesen Sokan haladunk. Sokan haladunk, Egyenesen, Induljunk Egyszer Mind. * Éhesek vagyunk és didergünk kicsit, De megyünk előre, talán csak picit! Egymásba karolunk az bizalmat ad, Még jó, hogy nincs erre éhes farkashad. Öröm tölti a reménytelen szívünket, Mikor a boldogság oka megérkezett. * Jobbról észrevettem a fényét... egy autólámpa Hullámozva világit láthatón vaksötét tájra. Biz’, Isten segített, megleltük a kijáratot, Megmenekültünk! Ezt a nagy-finom pazarságot… Új Minden Folytatjuk, Az út vége Ránk vár örökre. Ránk vár örökre Az út vége. Folytatjuk, Minden Új. Vecsés, 2023. április 14. – Arad, 2023. április 17. - Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben, amit én írtam. Alá a 10 szavasokat és apevákat, szerző-, és poétatársan Ghica Izabella Iasmina írta. | ||||||
| ||||||
