|
|
|
|---|---|
 |
|
| Őszi táj a szép színek házában | ||||||
| (3 soros zárttükrös)
Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk. Ahogy caplattunk a locspocs sárban, látványtól majd’, hogy elaléltunk… Vasárnap reggel, személyes jelenlétű tájszemlére indultunk. * (Anaforás, 3 soros-zárttükrös) Cipőnkkel volt, amikor bokáig süllyedtünk, Csak araszoltunk tovább, nem sírt föl a lelkünk… Cipőnkkel, volt, amikor bokáig süllyedtünk. * (Senrjon) Néztük a színes tájat, Színkavalkád folyvást csak mesélt. Volt mit… javából. * (Apeva) A Színes Táj, mint egy Kidőlt színség, Jelmezszerűség. * (Bokorrímes) Már csak kevéske fű maradt meg zöldnek, ami már fakó és eldőlt, Én még emlékezek, a nyári sétacsapat egytől-egyik ledőlt… Még horkolás is hallatszott, így a nagy séta délutánra bedőlt. * (15 szavas, 6 sorban) Sárban battyogunk Landolunk, Tüzet raktunk! Kis dombon száraz rész, Szalonna sebész… Megsütöttük, megettük, jóllaktunk, kész. * (Senrjú) Úti célunkat Elértük, sőt, jóléltünk… Telihas böffent. * (Anaforás, önrímes) Lesből, monotonul zúgva-zokogó estfelé tört ránk, Lesből, inspirálni kezdett, egy sáros hazaút vár ránk… Lesből leste az inspirálása hogyan hatott miránk. * (Haiku csokor) Árnyék lopakszik És sötétbe borít mindent. Elbújt csillagok. Hűlt a levegő, Élőlény fagyoskodott. Sötét vaksizás. Majd’ kopott színek Éj paraván mögülre… Hűvöske szélcsend. Sötét, nap vége. A táj éj alá bukik, Felhők, Hold sincsen. Úton régi sár, Mélye, állaga maradt… Cipőkben pocs’ lé. Kopaszos ősvény, Vaddisznócsapat vonul. Csapat amarra… Vecsés, 2021. szeptember 22. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. | ||||||
| ||||||
