A hegytet?t már
Beszínezte az ?sz
Színes palettája
Onnan kacsint le,
Zöld nyári tájra.
Jól tudja lassan
Átveszi a hatalmat,
S tovább színezi
A fa lombokat.
Szövetséget köt
A hideg széllel
Mely elsöpri a
Nyarat sebtében,
Jönnek hát, a
Hideg nappalok,
Deres hajnalok
Az ?sz a nyertes,,
Ezt már jól tudod.

...

Táncot jár a tavaszi szél
a május oly sokat ígér,
ahány virág a földön él
mindegyik egy napra eszmél.

Egy napra nyitják szirmaik
mely a szívünkig áthasít,
fehérbe öltöztet boldogság
mely a lelkünkig hatol át.

Sok színben játszó virágözön
édesanyákra reá köszön,
úgy mondják el nekik,
hogy mennyire szeretik

...

Megsúgom neked, kedvesem,
Oly halkan, alig hallhatóan,
Hogy hallom szíved, hogy dobban,
Mely percet szeretem a legjobban.

Ébredésed pillanatát,
Mikor még az álom ölel át,
Szemed mosolyát, ahogy
kósza könnycsepp járja át.

Ajkad szelíd játékát,
Ahogy halkan, alig hallhatóan,
Hogy hallod szívem, hogy dobban, úgy súgod,
Jó reggelt kedvesem, ezt a pillanatot szereted.

...

Most még érzem a nap erejét,
Néha mint tüzes láva
Úgy szórja szikrázó fényét
Harcot vív, néha menekül,
Felh? képbe elvegyül.
Ereje fogytán már
az idei évre,nyarat
Az ?sz felváltja septében.
A természet is felölti
Színes ruháit, jön szél úrfi
És folytatja csatáit.
Mint megkergült vad
Úgy jár-kel a vidéken
Elsöpör mindent a föld
elvetett mezejében.

...

Esti fények futnak éjbe,
halk lépések, kéz a kézben.
Ezüst fejek ki-kibuknak,
árnyékukhoz ér a sötét.
Sétájukat hold kíséri ,
együtt léptükre vigyáz;
Emberpár tavasza nyílik ,
csillages?ben kivirít ...
Tapsvihar - Ég arénában;
- az ezüstkori szerelem.
Élettel telít boldog óra ,
emberemlékezet óta.

...

Drága, szép szerelmem, szívemnek virága, még többet írnék, ha szívem nem fájna, de mivel szívemnek parancsolni nem tudok, rajtad kivül szeretni mást nem fogok!

...