|
|
|
|---|---|
 |
|
| A nap végén… | ||||||
| Fény és a sötét, találkozott, összeölelkezett,
Aztán a sötét orvul, fényeket durván felöklelt. Pendültek fény húrok, szóltak lélek dallamok, Mint tiszta szűz hó… olyan tiszták a szólamok. Hullhat ónos eső, vagy fehéres hó, fájhat a fej, mégis leszáll az est És a sötétség a maga feketeségével, mindent éjszínűre fest. Óh, éjszaka, ha eljössz közénk, a szívünket eluralja a félsz… Akkor majd remegve, tátva maradt szájjal hallgatjuk, miket mesélsz. Szemem, lelkem fürkészi a fönti eget, Még kutatom, e szépségben mit ihletett… Gyönyörű, vizuális élmény kiváló, Szépségével a természet oly' pazarló. Vecsés, 2015. március 14. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
