|
|
|
|---|---|
 |
|
| Láttad-e a Balcsin? | ||||||
| Mond, kérlek, láttál Te már meseszerűt, nagyon szépet?
Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet? Voltál-e részese, hogy a táj, netán a víz-felszín, Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín. Láttad-e a déli-partról este a hegyek árnyékát? Láttad-e a vízből kiugró halak sziluett árnyát? Ültél-e már nádas szélén, hallgatni, nézni az esti csendet? Sétáltál-e már parton, mikor szembe kaptad a fergeteget? Utaztál-e már a Balcsira vonattal, parti síneken, És közben láttál mindenfélét, közeli, sávnyi vizeken? Érezted közben, hogy gyorsan javított a magyar lelkeden? Fiatalon, én is vonattal utaztam, és élveztem a látott csodákat, És, ahogy közeledtünk, izgultam, felismerem-e a tavaly látottakat… Ötven éve persze, még nem volt sok változás, mindig megkaptam… vágyottakat. A vízben strandolni az maga a nagy csoda! Úgy érzed a világ, bekísért téged oda… Ott bent, ember lelke örül, ez nem uszoda... Ültél-e már csak úgy a parton, Egy mólón korhadó, fa-padon? Vagy ültél a vízparti köveken, Hosszú, vízbe belógó köpenyben…? A móló szélén ülök, gidres-gödrös hullámok arcomra vetítik a fényt, Az arcom a fénytől vörös lesz és kiváltja a hazaszeretet kezdeményt… Mit nekem az Égei tenger, vagy a messzi Nagy Tavak! Mikor barátaim a hazai, Balatoni halak. Meg a halakat evő, sirály nevezetű madarak. Voltál-e már ott hajnalban, amikor még üres volt a móló? Mikor még zárva a pénztár és még nem indul ma sétahajó? Labdáztál-e már a vízben egy jó társasággal, Közben nagyon fröcsköltétek egymást, barátsággal? Voltál-e a parton, amikor eső volt, az idő szeles kissé, És egy pillanat múlva, veszett vihar, áldozatait keresé? Ettél-e már friss, nagyon forró lángost, ott a parton, És kóstoltad-e baracklekvárral, nem finomkodón? Nyaltál-e már fagyit, ruhádra cseppentve, a parton ülve, Úgy, hogy közben bambultál, nézted a nagy vizet elmerengve? Közben nézed tele kompot, ahogy elúszott, kisebbedve? Vágysz-e a télben arra, hogy nyáron nyaralni mész a Balcsira? Igaz, hogy ez összejön-e, annak csak jó Isten a tudója… Azért, javasolom, ha teheted, egyszer nézd meg télen is, Mikor minden fehér, hó és jég! Az élményed nagy lesz, csakis… Én, ha most tehetném, letenném a pennám és mennék máris… Balaton a magyaroké, én is magyar vagyok, ezért enyém is! Büszke vagyok rá, mert együtt vagyunk magyarok a Balatonnal is. Régen, egy barom le akarta csapolni… lehetne, szántóföld is… Vecsés, 2015. szeptember 2. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
