|
|
|
|---|---|
 |
|
| Megint itt van a locsolkodás ünnepe | ||||||
| Nem már meggörbült háttal,
Nem halovány orcával, Nem bánatos fékekkel, Nem is rongyból lélekkel, Megyek vívni a mai nap illat-harcát, Megyek locsolkodni, azt a jó húsvétját! Tavaszi szél enyhe süvítése hívó zenét játszik, Boldogan fogok locsolkodni, remélem ez már látszik… Tavaszi szél enyhe süvítése hívó zenét játszik. Míg nekiindulok, előjön jó sok emlék, mikor locsolkodtam, Volt locsolkodás meg puszilkodás, sok zabától majd ki pukkadtam… Próbálok átnézni a saját üvegfalamon, Ma már ez a túra nekem már terhes, de nagyon! Odaértem az első helyre, mily’ jó, ablakban láttam, várnak végre, Kezemben fogva a Krasznaja Moszkvát, büszkén beléptem ünnepségbe. Bent már többen is voltak, ettek-ittak, vicceltek. Ittak is; mivégre, Amikor még csak reggel volt, de hogyan fognak kinézni majd estére? Locsolkodás megvolt, Pusziosztás sok volt. Úristen... volt egy akkora-óriás sonka… Kenyér se kellett, ettem, de imát mormolva… Faltam, mint egy erdei éhező, nem kérdeztem semmit, Igyekeztem ’halálra enni’ magam, azt a mindenit! Közben még egy kisfiú beesett, jött locsolkodni a szomszédból, Közben ettem tovább, ezen esemény nem terített szándékomtól. Jöttek még rokonok, volt köztük egy kisleány, úgy tízen éves, Amikor én fölugrottam és meglocsoltam, örült az édes. Nos, még kijött a szobából a mama is járókerettel, én ugrottam is, Mert neki is jár, ami jár. Kínálgatott, de hosszasan, bőven locsoltam is. Kiemelem, hogy a három kis-nagylány, meg a mama igen kedvesek voltak, Elődjeim mentek, így engemet kínáltak, Anyukával élen rohantak. Úristen micsoda finom volt a házi sonka, Meg hozzá a házi készítésű, erős torma... Sok volt az a pár pálinka, agyamat tejüveg védte… El is fáradtam, gondoltam hazamegyek, bár mivégre? Húsvét van, bajsz' alatt halkan mormogok, Uram, úgy gondolom csak veled vagyok! Vecsés, 2022. április 1. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
