|
|
|
|---|---|
 |
|
| Balatonunk! | ||||||
| Hazánk ékköve vagy!
A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő, És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő. Bajuszomat kócoló És arcomat csókoló, Hűvösödő fuvallat Langymelegen simogat. Van a Balatonnak partján sok porszem és még több, sok kőszikla, Én az egyikre ültem, szeretem, ha a víz lábamat mossa… Nincs messze tőlem a nádas, hallom benne neszez a vadkacsa, Én drukkolok, jól bújjon el, nehogy belőle legyen vacsora… Bokáig áztatom lábamat, Ezzel döntöm mai falakat… Idejöttem haza, pihenni, Fülledt levegőt, itt cserélni… A víz oly’ mintha tükör sima lenne, Néha kiugranak… hal is van benne. Horgászcsónakban a horgász biztos elfáradt, Látszik, hogy elbóbiskol, víz csónakot ringat. Nézem, csak gyönyörködve nagy vizedet, Mélyen beszívom az illatfelhődet, Most élvezem a partodat, szerelemmel Csak nézek jobb-balra, tágra nyitott szemmel Balatonunk, te magad a varázs vagy, Míg élek, jövők… hazánk ékköve vagy. Vecsés, 2015. július 21. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
