|
|
|
|---|---|
 |
|
| Táncol a tollam… | ||||||
| Megpróbáltatásokat rótt rám az ég
Folyamatos, szigorú vezeklést még… Vannak, voltak, kik nagykanállal ették életet, Nekem csak az ínség jutott, így éltem életet. Hideg víz, száraz kenyér, korgó gyomor létezett. Tollszáramat megmarkoltam, vashegy karcolva kúszik papíron, Elfelejtettem betintázni a hegyet, csak karcol megrovón. De észbe kapok, belemártom, írok én olyan nagyon vágyón. Táncol a tollam a papíron, min ami csiszolt márvány… Táncol a lélekben sivár gondolat, ami tán’ pajzán. Az élet füstje kéretlenül is beteríti a szobát, Csíp, kaparja torkom, de, a szememből kitörlöm könny hamvát. Kongás van a fejemben, mint egy ősi templomharang hangja, Ez diktálja a tempót, a tollam hegye is ezt akarja. Tisztul a gondolat Rovom a sorokat. Tollhegy is rajzolgat! Vecsés, 2015. december 20. – Kustra Ferenc József- poéta-önéletrajzi írás. | ||||||
| ||||||
