|
|
|
|---|---|
 |
|
| Poéta munka… | ||||||
| Enyém lehetne, minden, ami szép kerek e világon,
Papírra írva, hosszan sütkérezne a boldogságom. Lelkemből már kiszakad az oly' szépen összecsengő rím, Lúdtollam csak írja-írja, de van mikor neki is kín. Van, hogy hamvadnak az árnyak, van, hogy estére elfutnak a fények, Nálam a valóság, a könyv lapjain lehet, hogy jól rejtett tények… Van, hogy hamvadnak az árnyak, van, hogy estére elfutnak a fények. Van, ki állítja a szegényes gúnya is öltöztet, Van sugárzása, de ide a szerencse nem csenget… Van, ki állítja a szegényes gúnya is öltöztet. Van sugárzása, szegénység izgalomba nem pörget. Én a lúdtollamat bizony szamuráj kardként forgatom, Így aztán le tudom írni az elfajzott akaratom… Betakarom diadalom, Átharapom, elhadarom, Elzavarom feladatom… A disznó lúdtollam éles kardként forgatom, Ledobott egy pacát, ezt persze nem akarom… Rémalakok lehetnek a nyitott kapumon beosonó árnyak, Én meg az ablaknál állva hosszasan nézem, de nem tudom… várjak? Rémalakok lehetnek a nyitott kapumon beosonó árnyak. Sorstalan az életem, sorstalan a sorsom, Üzent is már életem, sorstalan a sorsom… Sorstalan az életem, sorstalan a sorsom. Életemben a motor olaj, egy téma és a vers megírása, Életemben az olvasóim szórakoztatása, ha nincs mása… Életemben a motor olaj, egy téma és a vers megírása. Tanító lennék? Én írom lelkem gondolatát, Tanító lennék? Én megírom a haza szavát. Tanító lennék? Hosszan nézek egy szép banyát. Tanító lennék? Nagyon tisztelem az atyát… Igyekszem a verseket művészi színvonalra felemelni, Igyekvőn írok, hogy nagy kérdésekre jókat tudjak felelni, Igyekszem a verseket művészi színvonalra felemelni. Vecsés, 2015. december 29. - Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. | ||||||
| ||||||
