|
|
|
|---|---|
 |
|
| Karácsonyi gyertyaláng fényében… | ||||||
| Gyertyaláng fényében a szobában úszva-kúszva éled a csend,
Majd felcsendül szép ívű karácsonyi énekünk, és az már zeng. Kint az udvaron, a szavak… majdnem mind belefagyott a hóba, De bent a meleg szobában élednek, egymás szívéhez szólva! Látod-e, hogy egy szent ünnep ez a karácsony? Havas az egész udvar, a hó a barátom… Menj éjféli misére, téged is vár templom. És egy lehetőség, hogy méltóan ünnepelj! Adj ajándékot, a szeretettel menetelj… Ne mulaszd el, hogy esti imához térdepelj. Figyeld meg, és fedezd fel, hogy mit rejt bennünk a hit, És ha másban nem... de a reményben higgy egy kicsit… Szeretet uralja elmédet, testedet... picit. Ha holnap új napon, újabb reggelre ébredsz, Felkeltél, már nem pihensz, de így visszanézhetsz… Ha ködben is, utad előtted, még remélhetsz. A gyertyák lángja felélesztette-e már bennünk a lángot? Jó, így helyes, legalább kicsit jobbá tettük a világot! Ehhez azért kell kérnünk, némi pénzt és pici gazdagságot, Mert manapság e nélkül nem tehetjük szebbé a világot. Tárd ki ajándékaidat, nagy szeretettel, Mutasd meg, mi rejlik bennük ajándék hittel... Higgy magadban és másokban mellszélességgel. Kérdések nagyon kavarognak a fejemben, Már a holnapot várom, hogy választ megleljem, Válaszokat a hajnal, derengő fényében, Mert hátra megszületnek az élet méhében. Kitekintve ablakon, látjuk, öklömnyi pelyhekben hull a hó, Kristálytiszta minden, ragyog, mint a hófehér gyermektakaró. Holnap kint hóember is készül, szemekben boldog várakozás… Míg kész lesz, lesz sok mosoly, messzire hallatszó gyermekkacagás. Vecsés, 2014. január 7. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
