|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ősszel a nyár még visszajönne… | ||||||
| Tűnő napsütés még szétterül a tájon,
Ez már nem sokat szárít… vályogtéglákon. Kevéske meleg beborít utoljára, Ha több nem is, nekünk ennyi jut még mára. Már egyre kevesebb látni, az égszínkék eget, Helyette látjuk, takaró sötétes fellegeket. Azért, mert még, néha melegek a nappalok, Este már ősz van, hűvösülnek az alkonyok. Éj halkan kattogva épül be, ég végtelenébe, Visszhangként hívnak a harangok az esti misére. Nyár az ősszel ilyenkor tájt nagyot paroláz De a gyengülő nyár, erőtlen, nem zaboláz. Augusztusban a nyár készül, a start vonalhoz áll Mert majd nekilódul, elmegy, szavunk majd’ eláll. Hajnalra, már nedves pára telepedik a tájra, Kertben, már nincsen szükség új ültetésre, virágra… A lesodort falevélnek nincsen nyugta, Mert a viharos szél vadul tovább fújja, Nem hagyja neki, hogy oly’ békés avar legyen, Sodródik, nem tud uralkodni fergetegen. Elhervadnak a kerti virágok S ottan maradnak a szár-kórók. Míg a hó le nem esik, ez mementó, Tartana még kis nyár, az lenne a jó! Vecsés, 2013. január 28. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
