|
|
|
|---|---|
 |
|
| Küzdelem a Don-kanyarban | ||||||
| Ifjú, besorozott magyar baka,
Három napja volt a frontvonalba. Neki még ekkor otthon járt az esze Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke. A katona, rettegésben csak folyvást sikított, Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott… Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel. Harci repülők bombázták őket, repesszel. Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról, De a küzdelem már folyt, most értesült e szemétdombról. Karpaszományos őrmester, szeretetből pofonvágta, És mondta neki, küzdjön, mert a családja hazavárja. Észhez tért a legény, a köd leszállt a szeméről, Gyorsacskán lemondott, minden szép és jó eszméről. Agya gyorsan figyelmeztette, szokjon a vészhez, Aminek meg nem volt köze a normális észhez. Küzdött a katona, lőtt, árkot ásott, robbantott, Kényszerűségből józan-eszet összeroppantott. Már messze volt a család, a születendő gyerek, Nem voltak itt mások, csak egymást lövő emberek. A katona remélt, álmodott a küzdelem szünetében, Hogy otthon van, s fejét simogatja a neje az ölében. Tudta jól, hogy ez a küzdelem nem az övé és nem csak ma, Amit hitt; harcolni, küzdeni kell, ezt kívánja a haza. Vecsés, 2012. december 22. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
