|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mikulás bácsi… | ||||||
| Szellő halkan susogó…
Szántalp alatt ropog a hó, Úgy hallom, megjött a Télapó. Szakálla vastag és hófehér, Mély hangja, messzi tájról mesél… Gyerek nincsen itthon, nappal érkezett, Már nem kell várni az éjszakát, reggelt. Mi boldogan fogadtuk a Mikulást. Mély hóban, rénszarvas szánon érkeztél Télapó, Nyisd már a puttonyod, abban lelhető minden jó. Ez a nap, még a felnőtteknek is nagy nap, Sőt, lélek-boldogság netovábbja, főnap. Gyermek, mind izgatottan, izzadva várja, És ez bizony az álmai netovábbja. Látom, Télapó, eddig is lejárta a lábát, Sok helyen átadta már a sok-sok ajándékát… De viszi még tovább a szeretet sok csomagját. A gyerekek nagy őrömére, Betesz mindenki cipőjébe… Van hol a terasz lépcsőjére. Hallottuk, hogy van, hol a gyermek olyan nagyon vágyta ezt a napot, És bár még a kis cipőjét is kipucolta, de semmi nem kapott… Látom, Mikulás furcsa ember, piros ruhában jár, Ahogy szépen szól hozzám, a szívem oly’ hevesen jár… Ősz a szakálla, a szemüvege, meg bent... párás már. Aztán ahogy jött, el is ment Jövőre várjuk őt újfent… Majd várjuk, mert ő nem álszent. Vecsés, 2015. december 1. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
