|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hah! Már megest ősz van… | ||||||
| Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik,
Az ideért ősz, ravaszul e mögé jól el is bujdosik… Az ideért ősz, oly' ravaszul ködfátyolba burkolódzik. Én szeretem az őszt, mer’ micsoda színei vannak, Sokszor olyan, mint egy álomkép, ki érti, csak annak… Én szeretem az őszt, mer’ micsoda színei vannak. Az erdőben, lombra hálókat sző az a pár, még maradt nyári napsugár, És csak nézem, mire képesek, melegség is van bennük bár nyár elmúlt már… Az erdőben, lombra hálókat sző az a pár még maradt nyári napsugár. Körbe nézek és látom, túlzón illatozó már az avar takaró, Lassan kezdi is csavarni az orromat… ez időjárás kanyar, ó… Körbe nézek és látom, túlzón illatozó már az avar takaró. Nocsak, az árokparton lelek egy szép, régi, félig leszakadt fapadot, Őt is borítja az avar, le is ülök, másutt nem lelek ily’ fapadot… Nocsak, az árokparton lelek egy szép, régi, félig leszakadt fapadot. Szemem csak csendben nézelődik, Nadrágom csendben büdösödik… Szemem csak csendben nézelődik. Szerintem otthon az asszony, megérzi, nem enged be a házba, Már az udvaron, facsarodott orral belekezd… nagy dumába… Nekem ezt hozta az ősz, most épp' szélmenetesen, szép látványba. Vecsés, 2021. szeptember 30. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) | ||||||
| ||||||
