|
|
|
|---|---|
 |
|
| Levél üzenet… | ||||||
| Üzenek nektek... túlvilágról,
Az avar rothadó aljáról… Rothadó illat Száll mezőn, csiklandozva. Tar cseresznyefa. * Többen is össze vagyunk már taposva, Most ránk lépett egy hízott disznó talpa. Talp alatti lét Csökkenti aktivitást. Lesz majd új élet. * Olyan kicsike voltam én, Szüleimet sajnálom én, Őket tavaly leverték a dióverő karóval, Aztán elmentek a füst alakú légi hajóval. Diófa lombja Sárgulva, elbúcsúzik. Reggel, dér lepi * Testvéreim is itt vannak velem valahol, De elvesztettük egymást, míg szálltunk a fáról. Vérpiros levél Üde színfolt, múlásban. Eredményt nem hoz. * A révész meg csak átengedett a légen, Öreg már ő is, baksist nem kért, mint régen. Tangozó levél, Szerelmetesen? Mélybe… Visszaút nincsen. * Beködölt szívvel megyünk lefele a szivárványos avarba, Mily’ szép is lenne, ha nem az utolsó volna az életútba. Elfárad, rőtes Levél, már aludni tér. Alá hintázás. * Felettünk, porzó ködhomály látszik a csillagfényben, Mi meg csak egyre jobban múlunk a lidérces éjben. Szomorkás múlás, Felhők alatt, terjedőn. Álom, táncot rop. * Kilesek, látom fent vonuló, károgó varjú hadakat, Úgy tűnik, hogy az Isten másképp bírálja el madarakat. Vándormadarak Sehol laknak. Utazók. Ahol idő jobb. * A szél kacskaringósan szaladgál felettünk, És ez már sok! Fájva fázik a fonnyadt testünk. Krizantém csokrok, Még élnek, virágoznak. Elmúló világ. * Testeinkre az elmúlás vég-palástja terül, Életelőadásnak vége, függöny belendül. Aranyszín levél, Keveredik fonnyadttal. Közös elmúlás. * Felettünk szomorúan táncol egy fűz, Álmokat belőle, szél messzire űz… Álmok elúsznak, Természet, aludni megy. Élet is lejár… * Temetőben megújhodást várva, zörgő csontváz ül egyedül, De neki már csak a múlt zenekara, nyekeregve hegedül. Holtaknak hangját Hordja a megvadult szél. Reggel, ködpára. Vecsés, 2015. november 3. - Kustra Ferenc József- íródott: versben és eredeti Basho féle haikuban… | ||||||
| ||||||
