|
|
|
|---|---|
 |
|
| Gyertya égjen… | ||||||
| Kijöttem és meggyújtom, legalább egy kis gyertya égjen,
Téged már csak rögök tömege ölel, a sírban, mélyen. Halkan imádkozok, az imám messzire felszáll légben… Téged már csak rögök tömege ölel, lent, sírban, mélyen… Halkan imádkozok, halk imám messzire felszáll légben. Kijöttem, meg is gyújtom, legalább egy kis gyertya égjen… Elvesztettem már a fonalat… mert a sors mostoha, Valami elveszett, várom, nem jön vissza már soha. Sírodhoz jöttem, legalább egy szál gyertya érted égjen, De a gyász körülvesz és annak vaksötétje végtelen. Sok minden eszembe jut, ahogy itt emlékezem mélyen… Ez kis derűt hoz, pici, lobogó lángocska fényében. Sors ellen harcolni mi nem tudunk, Szomorú könnycseppet nem hullatunk, Hogy gyertya égjen, arra vigyázunk! Vecsés, 2015. február 21. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
