|
|
|
|---|---|
 |
|
| A halottaink napján… 2. | ||||||
| Versben és senrjúban…
Elveszett élet, Élőt, magányra ítélt. Új jövőkép kell! * Tűzből parázs lett, Parázs meg, hűl hamuvá. Fahasáb szikra? * Felszabadító Had nincs, ima sem segít. Elmúlás véges… * Ne szégyelld, ha fáj, Könnyek kikéredzkednek… Ne kerüld magad! * Por-hamu lélek, Saját betonkriptában… Csendesült vágyak. * Élet, monoton, Rohanvást elsorvadás. Tüzek, már kinek? * Élet keserű, Még a jók is elmennek. Társas magányok. * Ég mécsese, bíborral áraszd fényed a földre, Halottak napja az emlékezésnek ideje… Terítsd be fényeddel az összes sírhantot, Nézd a fájdalomtól könnyező sok arcot. * Pergő gondolat! Márványról jön a visszhang… Válasz már nincsen. * Zokogó bús szív, Kőkemény kilátások… Jó, már sohse lesz. * Remény érzése Fényt és meleget nem ad… Hamu is kihűl. * Nagyon nagy volt szegénykémben az élni- akarás-szenvedély, Letaglózta, elvitte a halál… mélye, mélységesen mély. Mi maradtunk, de élet, nekünk is, nagyon csúszós meredély… * Lépteknek nyoma Van avarban. Szétfújva. Gyertyafény ragyog. * Ünnep, jövőre, Hogy ismét ideülünk. Ha még lesz élet! Vecsés, 2014. október 7. - Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
