|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mi lesz? | ||||||
| Büszkeség, félelem vagy akár a kétség!
Ne engedd, hogy eluraljon a semmiség. Lehet, azt gondolod, hogy az életed egy gyenge fércmű, De bízz, hogy nem, hanem majd lesz egyszer igazi, élethű… Hosszú utamon bandukolok, futok, loholok, vagy csoszogok, És lehet, hogy az életművem, amit megszállottan hajszolok? Örömmel fekszek le este, várom, hogy várjon a reggel, Addig is éjjel, majd szépet álmodok a süket csenddel. Lefekszem békésen és lehet, hogy ez az utolsó alkalom? Így, ha ebbe belegondolok, akkor ez maga a fájdalom. Ha majd megszűnik életem, a fontos létem, Akkor fogod megérteni, hogy mit vesztettem. Lehet az neked szélsőséges vigasz, ha utcán, mint bolond úgy szaladsz? Igen vagy nem? Szinte biztos, hogy halál elől, élted vesztébe rohansz… Múltad útját bejártad, karjaidat széttártad, értelmed átkarol, Ő van, vele az ősvényen bízz, hogy neked segíthet jobb jövőt rajzol. Az idő vasfoga, előbb-utóbb minden csontról majd a húst is lerágja, Festék réteg alatt is dolgozik a világ jó pénzen edzett vasfoga… A szívem virul, dobog és bár az eszem nem gondtalan, Még télen is van olyan fa erdőben, mely nem lombtalan… Vecsés, 2013. november 7. - Kustra Ferenc József- Íródott: önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||
