|
|
|
|---|---|
 |
|
| Minden múlandó | ||||||
| Hmm… ez a világ úgy van berendezve, hogy minden múlandó,
Hmm… még talán az ott fénylő csillag is, mi egyelőre lobogó… Hmm… ez a világ úgy van berendezve, hogy minden múlandó. Minden veszendő ezen a hétköznapi tájon, De hangoztatjuk egy nem… örökön fájón… Minden veszendő ezen a hétköznapi tájon. Mert, ha igaz lenne, hogy a szeretet örök, nem volna háború, az ellenségeskedés örök. Mert, ha igaz lenne, hogy az ember fő oszlopa a boldogság, nem lenne örökös a harca. Mert minden múlandó ezen a világon, közben meg az enyészet az úr a boldogságon. Mert sokan állitják a szeretet az örök, végtelen pusztaságon, közben meg ott minden örök. Mert most is háború van és romba dől a világa, mégis van ki hirdeti, ez a szeretet világa. Mert azt is mondják, hogy új élet terem a pusztaságon, s aranymag nő elszárad virágon. Minden mulandó ezen A világon, szem is lezárul... Szeretet fényben. Ha végtelen setét lesz, Pusztán boldogság, tovább ragyog… Szeretet fényben. Minden múlik világban, De talán szeretet velem lesz… Szeretet fényben. Vecsés, 2023. április 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Madách Aladár: [1848 – 1908] azonos c. verse átirataként, alloiostrofikus versformában. | ||||||
| ||||||
