|
|
|
|---|---|
 |
|
| Megy le a nap… | ||||||
| Megy le a nap és szép kék vásznat fest maga után,
Itt maradnak, tündökölnek csillagok… tán’ furán. Ezeregyéjszaka életre kél, eljött az ő ideje… Így majd megmutatja, hogy mi az éjszakai mese léte… Fönt, magas égben a csillagok vibrálva pislognak, Kihunyt a fény a földön, helyet adva a lámpásnak. A csillagfényben, álmos szemmel látszik, nincsen titok… Még látom, hogy a lámpaburán meg, túl sok a piszok…. Vajon mit rejt előlünk a sötét csend sűrűsödő fátyla? Van-e az utakon, árokpartot jelölőn, sok-sok fáklya? Mit rejt a jelenkor, tudjuk-e, mert az idő nem áll, halad… Vagy végleg a rosszban poshadunk, és minden régiben marad…? Most már nem kéne semmi rosszat elfogadni tán'... mástól… Reggel úgy kéne ébredni, hogy megszabadultunk mától…! Vecsés, 2015. június 18. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
