|
|
|
|---|---|
 |
|
| Régen az aratás… hőségben | ||||||
| Manapság meg kicsit hőgutásan melegebb is van…
Dőlnek a reggeli, éji, esti hőmérsékletek, Én a régi szebb-jobb régi-időre emlékezek! * Kutya kemény a nyarunk, ebben sétálni, izzadástól…mindig elakadunk… Direkte és módszeresen letaglóz a vad hőség, bár nem vagyunk ellenség. Parasztok jól nekifeszülnek, már nem a kaszának, de a gépi ármádiának… Kóborolok a határban, csak céltalan, az aratásra való meleg évszakban. Izzadok, mint az ekét húzó ló, meg a gazdája, eme hőség… nem való. Sok éve már, hogy ilyen napsütés volt tartósan, hőség meg akkurátusan. Akkoriban még gyermek voltam, voltak ilyen jó meleg nyarak, én meg nagypapáztam. Ő nyolcévesen már elvitt az aratásra, majd cséplésre, nem volt ok kacagásra! Fölengedett a cséplőgépre, hogy egy vasvillával, a gépet etessem… nyárral. Utána még három évig mentünk együtt, de utána kényszer TSZ. -i tagok lettünk… Az egész nap meleget bírtam, de sokat ittam, munkát bírtam, gépbe nem buktam. Micsoda napsütéses nyarak voltak... emberek nem készültek, hogy elalélnak… Most már harmadik hete, kidühöngi magát a meleg… forr emberek agyveleje… Manapság aztán láttam vibrál a rónaság, bizony -írtam- régiség… nem ócskaság. A városiak, pihegnek, mint éhes kiscica, ráadásul melegít az anyja. Gyerekek, felnőttek, versengenek szökőkutakban… Kinek nincs hely, fekszik árnyékban. Nap csak fentről néz, látni, nem gyengül, közben leveleken látni, szél kicsit sem rezdül. Kombájnok egész nap nagy rendeket vágnak, már nincsenek marokszedők… járnak szájak. Szél eme hőségben suhant egyet, jól beletúr az utak oly' homokos porába. Vibráló város, hőség nő… kinek a fején semmi és nem is iszik: elveszejtő! Több hete, erre divat, hogy harminchat, negyven között van… a hőség akkurátusan. Mindenki várja égi-alkonyi fátylat, várja öket a hűsebb, sötétebb szoba… * Ah! Idő Micsoda… Ez ritkaság. Hővel küzdjél meg! * Hőguta! Azonnal igyál! Ez nem vicc… * Fejedet takard, Mert agyad, szinte felforr! Óránként igyál… * Nagypapa kalapját, Keresd elő, nem szégyen! Most! Még igy is árnyékba… * Vedd komolyan hőséget! Nézd állatokat, mind árnyékban. Old meg valahogy! * Ne akard, hogy ennyi legyen, Orvos nem tudni… tud elégségesen? Vecsés, 2024. július 16. - íródott: Sándor Gyula: ’Az aratás’ c. verse, {2006. 01. 13.} mint témaötlet alapján és még részben önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában. | ||||||
| ||||||
