|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az élet… | ||||||
| Az élet harcra tanítva rettegtet,
A félelem vaksötétben remegtet. A szeretet föltehetően egy angyaltól ered, A gyűlölet meg a démonból dühödten rád mered?! Ha holdfény süt reád, és a nyugalom örvényin baktatsz, Nézelődsz, sötétben nem látsz, jobb híján felhőket vallatsz… Boszorkányokat, a gonoszokat, hogy lehet elgáncsolni? A meghalt, eltűnt hősöket hogyan lehet felmagasztalni? Pedig ez benne van az új, a modern jövőképbe, Nem bánnád tudni, mi várható még a modern létbe? A mai lét szinte könnybe fulladt mosoly… Közben azt sulykolják neked, ez nem komoly. Ha mögötted elhagyva, elárvult a kárhozat, Előtted meg, csodás lesz a nyílt jövő varázslat, Akkor az életed még rendes kerékvágásba is kerülhet, Élted a nagy boldogságban, mint a nagy Alföld, úgy elterülhet! Töredezett jövőképnek balsors a látnoka, Balszerencse a tűzetlenség hűlt zsarátnoka… Értékelted már, hogy mi az, mi lehet, mi jövőben elveszhet? Már a közömbösség a vigaszod? Lehet, hogy a lét megveszhet? Vecsés, 2014. május 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||
