|
|
|
|---|---|
 |
|
| Van ám sorsom… | ||||||
| A sorsom nem elég, hogy víz és mély, de köd borítja,
A sorsom nem elég, hogy nagy genyó, de köd borítja… A sorsom nem elég, hogy víz és mély, de köd borítja. Küzd a sorsommal a lelkem, de mi lesz a végkimenetel? Küzd a sorsommal a lelkem, de mikor van végkimenetel… Küzd a sorsommal a lelkem, de mi lesz a végkimenetel? Sorsom egy kérges tenyérű megöregedett pojáca, Sorsom mindig rossz volt, de így öregen és mára… Sorsom egy kérges tenyérű megöregedett pojáca. Sorsom az esti és méla-néma csendben is ugyanaz, Sorsom az esti szürkületben is… mi-jót se tartalmaz… Sorsom az esti és méla-néma csendben is ugyanaz. Sorsom estpirkadatán, már jó-szép sincs, de hallik a temetői harang, Sorsom estpirkadatán, göröngyöket rugdosok, zúg a temetői harang… Sorsom estpirkadatán, már jó-szép sincs, de hallik a temetői harang. Téged hívtalak, de sokat, a szám is véres-sebesre kicserepesedett, Téged hívlak, egyfolytában, de válasz semmi, lelkemnek bevégeztetett… Téged hívtalak, de sokat, a szám is véres-sebesre kicserepesedett. Sorsom, nekem mindig csak hazudott, az életem, így vágy tasakom kiüresedett, Sorsom már nem is tud olyat, még hazudni sem, kétségtelenük mára kiöregedett… Sorsom, nekem mindig csak hazudott, az életem, így vágy tasakom kiüresedett. Sorsom esti fénye, már kontúrtalan árnyékot sem vet, Sorsom fénye, hallom a méla-néma csendben, kinevet… Sorsom esti fénye, már kontúrtalan árnyékot sem vet. Vecsés, 2021. január 11. – Kustra Ferenc József – íródott sorsversként: anaforás, 3 soros-zárttükrösben, belső és önrímes versformában. Önéletrajzi írás. | ||||||
| ||||||
