|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nem bírnak a fellegek? | ||||||
| Nem bírnak el fránya fellegek. Betakarják,
Ha a jövőre gondolok és nem akarják, Hogy a nagy-nagy figyelmeztetés jele legyek. Ijedtükben levél alá bújnak a legyek! Miért, mondd, miért ne gondolnék a jövőmre? Mondd, nem az volna cél, hogy haladjak előre? Talán az én jól boldogulásom megzavar valakit? Valaki hiszi, hogy én ölöm az utolsó okapit? (anaforásban) Majd, amikor fázón, borzongva búcsúzik a vad táj este… Majd, amikor a részegnek ivóban a vége, „az este"… Majd, amikor nyári éjben jégkrém eső hullik… Majd amikor az élet, egyszer csak úgy elmúlik… A fellegek vannak fölül, látom, ők mindent látnak Rondák, lógnak, nyálasak, a földiek meg eláznak! Az esernyő csak álom, csak képmutatás, csak pofázunk, Közben meséljük, mi védjük magunkat és meg nem ázunk…! Tudjuk pedig, hogy felettük, magasban van a szikrázó napfény, Ha ránk vetülne, melengetne, és besegítene csillagfény… Akkor lenne jó, szép, nekem való ez a világ… Akkor már elbírnék a kevéssel, mi vad-világ… Vecsés, 2014. május 27. – Kustra Ferenc József– versben és anaforás versszakban. | ||||||
| ||||||
