|
|
|
|---|---|
 |
|
| A múlt hangját | ||||||
| Végleg eltakarják a ködös távlatok…
Múlt hangját lassan, végleg eltakarják a ködök, Avaron haldokló falevelet rezegtet... szél És későn, este a súlyos esőfelhők fölött, A nap már nem izzó forrósága, aludni tér. Estefelé a kutyák nagyon ugatnak, Vakkantásuk nem szűnik, hallom szüntelen, Lelkemre ezzel mázsás súlyokat raknak, Remélem nem bajt jelent… őszi rejtelem. Sok levél egymásnak int elbúcsúzót, A szél szerte-szét fogja fújni őket, Még talán adnak egymásnak búcsúcsókot, Nem irigylik ők a már földet érőket. A természet mesteri szín orgiája, szépséget látok, A múltamból is előhívok ilyen szép szín orgiákat. Ez nagyon különleges látvány, nincsen csak ősszel… mit fájlok Mintának, és sietek ugyan ilyenné tenni a mákat! Vecsés, 2013. november 29. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
