|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ősz lett | ||||||
| Ősz lett, megjött, levélgyűrőn-izzó szent harag.
Szerettük a meleget, ellene ez fakad. Viharok várhatók, zajjal jön az ősz, mint rém, Lesz majd sok eső is bár, mindezt nem szeretném. Az idő hűvösre vált, talán zordabb is lesz, Ebből egy idő után nekem elegem lesz, De semmi nem számít, nem félünk a mától, Most, el kell búcsúznunk sok, szép kis virágtól. A lilaakác ágai között már nincs kicsiny virág, Levelét hullajtja, elmúlik neki is ez a világ. A szél egyre jobban befúj a nyitott ajtó résén, Elmegy a meleg… jő a hideg, becsukjuk a végén. A tűlevelek azonban megmaradnak, Túlélők, ők temetőbe nem vonulnak… De ha majd esik az eső, akkor én kiállok… Ha csorog az arcomon... élvezem, nem kiáltok… Őszi széltől zúg, zeng a táj, Kopaszodó fáknak ez fáj… Most várható az, hogy jő a vaskosabb idő, Sok nehézség is, mi emberre nehezedő… A nyár-elmúlással gondoljunk arra, Lesz majd, még tavasz, készüljünk új harcra! Vecsés, 2012. szeptember 4. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
