|
|
|
|---|---|
 |
|
| Oximoronban a feltámadás… | ||||||
| A temetőőrnek nem hiányzik a feltámadás,
De, ő biblia ellenes? Vagy az ok egészen más… Életem halkan dúdoló zenéje, harsogva visszhangzik létem felett… Életem csak rongy, nincs is neki zenéje, viszont akkor kinek csengetett? Állítod, hogy én mindig csak azt akarom… ez már végső véleményed? Nem! Én állandóan akarom! Nyilatkozz, mi erről a véleményed? Az illatos nyár is besötétedik késő estére, Vajon, majd gyenge holdvilágnál, nekiállnunk lehet-e? Sok apró, jó jel, jellemezte hétvégi pihenésünket, Közben sokágú villám lecsapott, őrülten ijesztgetett. Örökre ott van fönt a sok csillag, igen jól kapaszkodnak! De, földről azt látjuk, hogy vannak, amik gyorsan lezuhannak! Törtető, nagyravágyó embereknek még a szeme sem rebben, Hogy civilizációt elrontották… az már nincs emlékekben… Vannak nagy és óriási pénzekről szóló tervek, amiket majd még realizálnak, Ezek a mintapéldányai az emberiségnek, a felsőfokú képmutatásnak… Kinek aranyere lett, annak bizony megfagyott a lehelet… Nem hiszem, hogy jobb híján kézen állva-ülni, nagy élmény lehet… Hangtalan az arctalan? Vagy arctalan, ki hangtalan? Súlyos-e vagy súlytalan A hang, mely éppen arctalan. Koros-e az, ki kortalan? Kóros-e, avagy kórtalan? Gyógyul-e a gyógyítható, Gyógyít majd a Mindenható? Boldog kin azt látom, boldogtalan? A boldogság vajon határtalan? Határt szabhat neki ma a holnap? Állhat új cél az ajtóban holnap? Vecsés, 2024. június 10. -Kustra Ferenc József- íródott: oximoronban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül. | ||||||
| ||||||
