|
|
|
|---|---|
 |
|
| A nyár éppen végesül | ||||||
| (Septolet duó)
Az idő gyújtópontja Kihalóba, Nyárba… Elmúlóba! Távolban jő vég kezdete, Nyárnak elege? Eső permete… * Szél fúj hullott falevelet, Eleget, Esőtől vizeset… Leggyengébbet! Száradó gallyon, Kopaszság vagyon… Egyszeri alkalmon. * (3 soros-zárttükrös duó) Gyengül természet vénült teste, Lehet… lelkének is elege… Gyengül természet vénült este. * Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak, Lehet, hogy megijedtek? Most mért, hova rohannak… Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak. * (Bokorrímes duó) Fürdőruha szennyesben mosásra vár, Mostanában már nem vesszük fel… mily' kár. * Szűnőben a természet teste-lelke szimbiózisa, Már készülődik az új színkavalkád, új szimfónia. * (Basó féle haiku duó) Természet a táj… Jól szabályozza magát. Megváltozások… * Színesednek a Levelek, nem múlóan. Megváltozások… * (Halmazrímes duó) A nyárvég utat nyit… egy új ősz kezdete, Várjuk, hogy majdan hogyan hat a lelkekre. Majd hirtelen csak itt lesz egyszerre És megtudjuk, hogy hat a lelkekre. Jő egy erősen támadó lélek, még gyenge testbe, De majd összeszedi magát és kemény lesz a teste… * Ha már jön az ősz, jól beragyogja az életünk, Színkavalkádos lesz az erdő, mező… életünk! Bizony majd megérezzük ideért ősz rezdülését, nem kell bérelnünk… Biz’ elrendeli nekünk a bolyhos sál viselését, mit fel kell vennünk… A növényi rügyek elvonulnak téli álomba, Készüljünk, az új ősz olyan, nem öltöztet bársonya… Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus duók versformában. | ||||||
| ||||||
