|
|
|
|---|---|
 |
|
| Vendégem a remény! | ||||||
| Nyekeregve nyílik ki az ajtóm,
Be kén’ már talán zsanért zsíroznom… * (Senrjon) Van tüzem, táplálni kell, Tűz a reményem, nem feledem. Isten! Ne hagyj el… * (Tükör bapeva) Remény Keményen, Nyikorgással, Tolakszik hozzám! Az ajtóm nyikorgott! Én döbbentem néztem, hogy Ajtómat ki... kinyitotta, És nem lépett be, ki ezt tette. De zsanér, minek nyikorgattatott? Úgy vélem, velem, vihar szórakozott! Úgy vélem, velem, vihar szórakozott, De zsanér, minek nyikorgattatott? És nem lépett be, ki ezt tette. Ajtómat ki... kinyitotta? Én döbbentem néztem, hogy Az ajtóm nyikorgott! Tolakszik hozzám, Nyikorgással Keményen, Remény. * (Senrjú) Nagy az én titkom! Vakon bízok reménybe… Ekkora titkot… * (Apeva) A Tüzem Erőmet Melengeti. Ez a vak... remény! * (Bokorrímes, önrímes) Ugyan már, hogyan éljek ezek után, Csak lihegjek egy jó nagy ebéd után… Ajtóm nyikorogna még zsírzás után. * (Bokorrímes) És ne reménykedjen a remény, Nem feledek, a lelkem kemény… És ne reménykedj Te vakremény. Vecsés, 2021. január 4. – Kustra Ferenc József – íródott; Alloiostrofikus versformában. | ||||||
| ||||||
