|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az alkotás izgalmában érzem… | ||||||
| Az alkotás lázában érzem, hogy lüktet a halánték,
Mint ahogy a jó izgalmában izzad az ágyék-tájék… Kezembe fogom, régi, jó lúdtollamat, Magamban meg makogom az új sorokat. Izzad a kezem is és a lúd volt tollát leejtem, Tenta is repül a végéből, sokfelé szétfreccsen… Kutyabőrre írok, az feketésen foltos lesz, Nyár van, hajnali harmat nincs, de majd új ősszel lesz. Előkapom az itatósom, teregetem mindenfelé, De ami nagyon gyorsan beivódott, ő azt már nem lelé… Előveszek egy tépett pergamen darabot, tán’ jó az is, De előbb iszok egy feketét, attól megnyugszom magam is. * Tenta, csak fröccsen, Papír meg nagy-foltos lesz. Miért ügyetlen? * A tintapacát, Radírozni, nem lehet… Emlékeztető! * Sebaj, új papír van, jönnek az új gondolatok… Nem baj, leírom, és nem vesznek el a mondatok! * Régi gondolat Is megvan, nem feledem… Mindent leírni! Vecsés, 2016. június 12. - Kustra Ferenc József – íródott; versben és senrjúban… | ||||||
| ||||||
