|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nos, barátaim | ||||||
| Nos barátim! Kedves jó Atyámfiai…
Ki nem meri magát magyarnak nevezni? Ebbe az embertelen világba eljött az idő, hogy beváltsuk szavunkat! Nincs mese minékünk védelmeznünk kell családot, hazát, vagyis… önmagunkat! Mi mindig büszkék voltunk a saját névre, hogy „Magyar”! Persze okunk volt rá, méltán, mert dicső faj az magyar… Sohasem fért gyávaság ezen nemzethez, pedig részesültünk üldöztetésben, De ki magyar soha ne féljen, míg világ lesz… majd utazunk mi göncölszekérben… Hogy itt vagyunk, ezért sokat tettek ős apáink hajdanta, Legyünk mi mindenképpen és méltón a „méltóak” utódja. Lelkesülve éljünk egész életben és bizony szívvel-lélekkel, Tegyük meg mi is azt, amit a megírt sors szerint nekünk tenni kell. A történelmileg dicső pálya nyitott ám előttünk, Haladjunk mi előre, rajt’ és mi előre siessünk. Szégyen és átok hulljon, gyávák meg árulók fejére, Kik félnek kilépve tenni… a mindennapi harctérre. Ha már majd a harci dob pereg és zúg-bőg az ágyú javába, Előre mindenkinek… akiknek kedves a magyar hazája. Bár egy harcban sok szerető szív vére ömlik el, Szabadságunk akkor majd, nagy diadalt könyvel el… Mert bizony, minket a „nyugati műveltek” nem szeretnek olyan-nagyon sokan… Mi végül is kicsi ország vagyunk… de, magyarok tizenöt milliónyian. Vecsés, 2023. március 16. – Kustra Ferenc József – íródott: Petőfi István, „Nos barátim” c. ver-se átirataként. (Verbász, 1848. Írta: Petőfi István: 1825 – 1880) [Közzétette Mucsi Antal Toni műfordító.] | ||||||
| ||||||
