|
|
|
|---|---|
 |
|
| Őszömben… | ||||||
| (anaforás, 3 soros, zárt-tükrös)
Eleddig kitöltötte a sok-sűrű semmi az tartalmatlan létemet, Eleddig-óta meg élem az őszömet, készülök veszteni éltemet… Eleddig kitöltötte a sok-sűrű semmi az tartalmatlan létemet. * (3 soros-zárttükrös) Mese nincsen, az életvég telet eltörölni nem lehet, Az ember gyerek, majd felnől és a tele vezeti létet. Mese nincsen, az életvég telet eltörölni nem lehet, * (Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belsőrímes.) Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható, Hogy az ősz, szokás szerint színes lesz-e? Mit tesz nekem mindenható? Hogy az ősz, mennyire lesz hosszú, ez előre ki nem számolható. * (Sedoka) Aggállyal élnék Én, ha lehet valahol, De, nem lennék, ki lakol… Aggállyal élnék Én, nekem másképp kéne’, Ősz állj! Ne menjünk télbe… * (Senrjú duó) Miért függők én Ősztől, téltől és végtől? Van parancsolóm? Az is épp elég, Hogy a hajam deresül… Véglegesül is? * (Septolet) Életvég Mesésség, Lehetetlenség. Élettavaszon zöld hajtásaim voltak, De immár, lelombozódtak... Kóró minden, Rothadás mindenben. * (Senrjon csokor) Beköszöntött már az ősz, Elvakító köd száll… rám szitál… Némán vaksizok. Görnyedt hát… ülök élet Lovon, őszi vitézség nincsen… Némán vaksizok. Ölelő kar kellene, Asszonyi megértés, simítás… Társtalanság… úr! Élethosszító vágyak, Szerelem, szívet kitöltőnek… Társtalanság… úr! Ébrenlétet osztani, Fárasztó gondok föloldása… Ez a ló elment. Őszült hajszálaimat, Őszben, már egyedül fésülőm… A jó ló elment. * (3 soros-zárttükrös, önrímes) A nap, nem is régen még teljes erejével tűzött rám, Volt egy izgi szerelem, de már biztos nem emlékszik rám… A nap, nem is régen még teljes erejével tűzött rám. Lassan, tán' fárasztóan de, múlnak az őszi napjaim, Teljesületlen vágyaktól fáradtak gondolataim... Lassan, tán' fárasztóan de, múlnak az őszi napjaim. Nagyon kértem pedig én a mindenhatót, hogy szerelem el ne hagyjon, Azt érzem, nagyon segítene, hogy a hajam őszülése elhagyjon... Meg vagyok győződve, hogy kitolódna az idő, hogy testem porladjon. Vecsés, 2021. június 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. | ||||||
| ||||||
