|
|
|
|---|---|
 |
|
| Elringat az élettenger | ||||||
| Elringat az élettenger, fennkölt nyugalmával,
Közben meg üt is és ver is, bőszült haragjával, És még, folyton kínoz a gyötrő hullámzásával. Mindegy, hogy milyen az életutunk, hogy utazunk Kínai dzsunkán, elegáns díszes, luxus hajón, Rönkfaszállító tutajon, rajt' kalyiba lakón… Foltokkal megtákolt lukas csónakon… utazzunk! Én csak a kezemmel evezek, talán haladok előre, Látom a gőzös meg, a tengeri sebesség őrző őre. Voltam én már oly' sokszor árnyékba, Hol nem zúgott lelkemnek egy hárfa… Leszek-e még életem adósa? Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás? Élek-e még hosszan, az lehet a boldogság forrás… Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás? Vecsés, 2016. június 1. -Kustra Ferenc József– íródott: alloiostrofikus versformában – önéletraj-zi írásként. | ||||||
| ||||||
