|
|
|
|---|---|
 |
|
| Felvonások… (2 szerzős) | ||||||
| A szerzőpáros tankában filozofált…
Hold, lassan szővi Az álmok nagy hálóját. Csillag van benne. Rég kihunyt, de fénye él, Dicső múltunkról zenél. * Völgybe beszorult Meleget enyhít eső. Gaz is felüdül. Búzaszem között konkoly, Meg-megbújik és rombol. * Alkony szétterül, Bíborpalástja bársony. Sötét színre vált. Holló szárnya verdesi Ablakod. Csendet lesi. * Csendes fuvallat A meleg hozó szellő, Napsugárpaplan. Virgonckodó remények, Az égről el nem érnek. * Őrjöngő vihar, Cikázva sújtó villám… Halk dörgés nincsen. Néma sikoly éri szád, Fátyol fedi nyíló mád. * Nemsokára már, Zúg a kalász! Aratás. Széncinke dal száll. Dalol, mint égi küldönc, Angyalon szakadó gönc. * Lankás szél játszik Végtelen róna fölött. Kóborló őzek. Lelkek suhannak fel s le, Elveszett a menny elve. * Réteken pajkos Szellő fickándoz. Boldog. Szabadságérzés. Furcsán szóló szentbeszéd, Ki volt az, ki erre kért? * Ároknak partján Áll, árva szárként… kóró! A magány szobra. Társ nélkül fáj vágyni is, A világ infantilis. Vecsés, 2017. július 28. – Mórahalom, 2017. augusztus 4. - Kustra Ferenc – A haikut én írtam, alá a verset, szerző és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Reménytelen”. | ||||||
| ||||||
