|
|
|
|---|---|
 |
|
| Bíbor dallamot játszik | ||||||
| Bíbor dallamot játszik az égi fényorgona…
Ahogy esteledik, hallik éj haragos szava. Mint hegedűn, dallamot játszik a szél a villanydróton, Ósdi trükk, amikor közeledik… ott ül vihartrónon. Bíborba burkozó estét, esdő, sírva remegő hangja kíséri, Titokban megígérne mindent, de már csepegő esőség kíséri. Már ázok, felettem az eget, súlyra rajzolt felhők borítják, A hullámban támadó szélrohamok, drótot nyivákoltatják, (Bokorrímes) Felhők szemből- támadva jönnek és már ránk is telepedtek, Bíborfény nézi, felhők mennyire eljellemtelenedtek. A fények arrafelé, magasban... barika felhő-nyájat festegetnek, Ami nagyon jóra sikerült és nagy élmény, szépség, bámuló szemeknek. (Bokorrímes) Én is nézem ezt a kivételes szépséget, közben arcomon eső csorog… Bár itt esik az eső, ideért a szélvihar is, fény, csak idetántorog… Idevetült bíborfény ezt is megfesti, és csorgó víz… mint vörösbor csobog… (Önrímes) Közben megjött a zord sötétség, ideért, biztos az esti gyorssal jött, Bíborfényt inzultálta, gáncsolta, lelökte a látóhatár mögött… Jól érezte magát láthatón... neki segítő sötét felhők között. Vecsés, 2015. július 24. – Kustra Ferenc József | ||||||
| ||||||
