|
|
---|---|
![]() |
|
Alkonyodik… | ||||||
Már
Bíbor Alkonyat Simogatja Horizont hátát. * A Múltra Hálót fon A nesztelen, Vakká lett sötét. * A Gond Barázda, Semmivé lesz Mély sötétségben. * Az Árnyak Is tűnőben… Vaksötétben Erre nincs szükség. * Az Idő Tűnődik. Most mi legyen? Inkább, megy tovább. * A Sötét Csendje meg Erőre kap! Halkan neszezik. * Nap Fénye Sápadtan Aludni vágy… Álomba merül. * Majd Később, Ezüstös Fényesség lesz A táj lámpása! Vecsés, 2016. december 31. – Kustra Ferenc József - íródott: a nyárestéről apeva csokorban. | ||||||
| ||||||
