|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hírem van! | ||||||
| (Anaforás, dupla belsőrímes, önrímes-bokorrímes)
Hírem van! Nos, hallgatom én önmagam. Hírem van! Nos, méláztatom önmagam… Hírem van! Nos, ez volnék én önmagam? Hírem van! Nos, sorsomban van önmagam. * (3 soros-zárttükrös) Felismertem magam benső lelkiségét, A belső, szenvedős küzdésem lényegét… Felismertem magam benső lelkiségét. Tudom, orcámon, láthatón, mint könnypatak, csak folyik a fájdalom, Ha nem uralkodok eléggé magamon… de nincs más, fölvállalom… Tudom, orcámon, láthatón, mint könnypatak, csak folyik a fájdalom. Ez még nem a haldokló szívem beteges össze-visszarángása, Hanem a végtelenül-végesen kifáradt lelkem fásultsága… Nos, ezzel együtt már kiveszett a szerető szívem csacsogása. Orvosság erre biz', még nem is létezik, Nincsenek, amik fásultságom fékezik… Hetven fölött erre módszer nem létezik. Szívem, nem üt félre… mint veszett malomkerék jár, De, ő is hetvenkettő múlt, ne feledjük immár… Szívem, nem üt félre… mint veszett malomkerék jár. Régi öregektől sokszor hallottam én: Öreg örüljön, hogy luk van a fenekén… * (Senrjon) Nem vagyok élet vidor, Ok sincsen… életmulatásra. Éltem: lélekcsúz. * Avatott lovag vagyok, De már nincs keresztes háború. Már örömöm sincs. * Tudták az igazságot: Öreg örüljön fenékluknak. Az még jó, ha van… * (HIAfo) Lényem kesernyés már! Mi értelme van még? Minden… értelmét veszített. Már nem is érdekel a jobb jövő, Már közelg a halál... Ideér ő... Kaszája életlen... Nyűszögöl ő… Vecsés, 2020. december 4. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában. A 3 soros-zárttükrös -t olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) | ||||||
| ||||||
